Még mindig felüti fejét hazánkban és a világ más részein is a családon belüli erőszak. Roppant sajnálatos, hogy az emberiség egy része még csak itt tart 2018-ban. Ennek persze sok oka lehet. Azon nagyon fennakadtam, hogy a családon belüli erőszak értelmezése még mindig nem egyértelmű.

Az erőszak fajtái:

Az erőszaknak számtalan formája lehet. A fizikai erőszak a legjobban beazonosítható, egyértelmű jelei és következményei vannak az áldozat szempontjából. Természetszerűleg ehhez fizikai erővel is kell rendelkezni, így a fizikailag gyengébb nő az esetek többségében áldozat. Azonban mint mindenben itt is akadnak kivételek, és vannak fizikai erőszakot alkalmazó nők is egyes családokban. De erre még visszatérek lentebb.

A fizikai erőszak egyik fajtája a szexuális erőszak. Persze ezt is lehet még árnyalni, mert az olyan szexuális együttlét, ahol tulajdonképpen a feleség azért egyezik bele, hogy elkerülje a szexhiányért járó verést, de az együttlétet a háta közepére sem kívánja, szintén erőszak lesz, a nő így éli meg.

Erőszak egyéb megnyilvánulásai nem lesznek ilyen egyértelműen láthatóak. Melyek ezek a kevésbé látható erőszak megnyilvánulások?

A lelki bántalmazások:

• Érzelmi zsarolás
• Ellehetetlenítés
• Manipulálás, zsarolás, fenyegetés
• Megalázás, lejáratás
• Gazdasági erőszak

A nem fizikai erőszak egyértelműen rámutat arra, hogy az erőszakot elkövető a nemét illetően nem kizárólag férfi lehet. Hajlamosak főként a nők, nekik is döntően azon részük, akik sajnos átéltek valamilyen erőszakot az életük folyamán, hogy csak a férfiak tetteit hangoztatják, pedig a nem fizikai erőszakban tudnak ők is rendesen jeleskedni.

Tehát a lelki bántalmazások közös jellemzője, hogy döntően a verbális kommunikáció lesz az eszköze. Így, ha tetszik, ha nem a női oldal bizony ezt nagyszerűen tudja alkalmazni. Fontos, azonban megjegyezni, hogy ahol a fizikai bántalmazás megjelenik, ott van lelki bántalmazás is, ebből következőleg a férfiak szintúgy tökélyre tudják vinni. Fordítva viszont – azaz a lelki bántalmazáshoz – korántsem minden esetben társul a fizikai bántalmazás. Ezért sokkal nehezebb felismerni a verés nélküli erőszakot. Az esetek javában szeretetnek álcázva jelenik meg. Akár évek sora, évtizedek is eltelhetnek mire rájön az áldozat, hogy mitől szenved.

Azt, hogy melyik erőszakfajta a súlyosabb, szintén nem lehet könnyen eldönteni. Egyik válfaja sem elfogadható. A fizikai bántalmazás magával vonhat súlyos – akár halálos – sérüléseket is. Azonban a lelki bántalmazások alattomosak és sokkal nehezebben képesek gyógyulni. Sok áldozat egész életében hurcolja az elszenvedett károkat, melyektől szabadulni külső és szakszerű segítség nélkül szinte lehetetlen.

A lelki bántalmazás hatása később kezd el megmutatkozni.

Hatásai az áldozatra nézve:

Az áldozat depressziósá válik, akár még az öngyilkosság gondolatáig és kivitelezéséig is eljuthat elkeseredésében. Egy olyan csapdába esik bele, melyből egyedül nagyon nehéz kimászni. Szégyelli állapotát és ezzel egyre jobban el is zárja magát a kiút megtalálásától.

Az önértékelése, énképe lezuhan a pincébe, vagy még mélyebbre, melegágya a pánikrohamoknak. Amennyiben pszichiáterhez fordul a bajával, megkapja az adag nyugtatóját és kedélyjavító bogyóit, mely lehet még jobban eltaszítja a megoldástól. Leszedálva, begyógyszerezve pont a helyzetének átlátásától fosztják meg. A pszichoterápiák sokkal inkább segíthetnének rajta. A hibás konfliktuskezelését feltárni és segíteni őt jobban kiállni önmagáért, inkább válna hasznára.

Megjelennek a pszichoszomatikus tünetek, melyek csak idő kérdése, mikor vállnak valódi betegséggé, autoimmun betegségek, allergia, asztma, akár a különféle daganatok. Igen a daganatok megjelenése és a bántalmazás által lerombolt életkedv szoros összefüggést mutat, ez is a menekülés egy formája, jóllehet ezt senki sem tudatosan teszi. A daganatos beteg feladta életét, a halált megváltásnak látja.

Életét a bizonytalanság jellemzi, ma éppen melyik arcát mutatja a bántalmazó? Eluralkodnak rajta a negatív és lehúzó érzelmek, mint a félelem, a tehetetlenség érzése, a düh, a gyűlÖLET.

Az erőszakot elkövetők:

Az erőszakot elkövetők személyiségükben szintén sokfélék lehetnek. Vannak, akikről lesír az erőszakosság, és vannak szép számmal olyanok, akikről a külvilág meg nem mondaná, hogy milyen erőszakos emberek. Sok válóperben ezek az emberek játszva fordítják a maguk javára a gyermekelhelyezésben például a szakértőket és bírákat, melynek következtében a gyermekek náluk kerülnek elhelyezésre, és a bántalmazás folytatásaként ezek az „áldott jó szülők” kisajátítják a gyermekeket a másik szülő és a gyermek rovására. Ezt nevezik manapság szülői elidegenítésnek. Ahol a gyermek nem a szeretett személy lesz, hanem egy eszköz a volt pár további bántalmazásához. Ezek az esetek pedig további sérüléseket fognak okozni mind a gyermeknek, mind az áldozatnak, aki ugyan szeretett volna a bántalmazójától szabadulni, de lehetetlenné fog válni, mert őt fogják a hatóságok az elkövetővel való együttműködésre kényszeríteni. Érdekes módon az sem tűnik fel, hogy az áldozatok sokkal együttműködőbbek, még a saját rovásukra is képesek kompromisszumokra. Na ez a bántalmazó személyről már nem mondható el.

Az elkövetők ugyanúgy lehetnek férfiak, mint nők. Sőt nem kizárólag házaspárok követhetnek el erőszakot. A család bármelyik távolabbi tagja is lehet elkövető, a nagyszülőktől kezdve a nagybácsikig, nagynénikig. Ebből persze az is következik, hogy áldozat is lehet ezen családtagok közül bárki. A nők éppúgy válhatnak bántalmazóvá, fordulnak sok esetben a gyermekük/gyermekeik ellen. Akár úgy is, hogy míg őket bántalmazza a férjük vagy párjuk, és ezt szépen a nem megfelelő hozzáállásuk, a tehetetlenségük következtében éppen a gyermekükön élik majd ki. Számtalan olyan eset van, ahol bizony mindkét szülő a gyermeket eszközként használja a házastársi vitákban.

Az a személy, aki az erőszak bármely formáját alkalmazza, a másik ember feletti uralkodási vágyát éli ki. A hatalom és a birtoklás valahogyan kéz a kézben járnak. Az az ember, aki ragaszkodik a hatalmához, birtokolni is akar. Ha szét nézünk a szűkebb és tágabb környezetünkben, a nagy világban, akkor látjuk, hogy ma minden ezek körül mozog. Ez ömlik nap, mint nap ránk a televízióból, az internetről, a filmekből… Hozzájuk társul az erőszak. Mert ugye nem kiérdemelni akarja valaki a hatalmat, sokkal könnyebb azt elvenni másoktól, megvásárolni az embereket, hogy uralkodhasson kedvükre rajtuk.

Ugyanakkor az is szembetűnő, hogy nem is kevesen vannak azok az emberek, akik pedig képtelenek önmaguk védelmére, annyira elutasítják az erőszak minden formáját, hogy önmagukat képtelenek megvédeni, belőlük nagyon könnyen lesznek áldozatok.

Külön kiemelném, hogy azok a gyerekek, akik családon belüli erőszakban, erőszakot látva nőnek fel, nagy eséllyel startolnak az életükben a rossz mintának köszönhetően vagy áldozatként, vagy elkövetőként.

Ne legyünk annyira álszentek sem, hogy ne vegyük észre, hogy vannak olyan családok is, ahol szabályosan terrorizálja a felnövekvő gyermek a saját szüleit, vagy éppen csak az egyiket, mert ebben szocializálódott, vagy a szülők a mindent megadok a gyermekemnek bármi is az ára elv miatt egy követelődző és mindent alanyi jogon elváró felnőttet nevel fel.

A kiút nehézségeinek oka

Hova vezetnek majdan ezek a nevelési hibák? Tönkre tett életekhez. A családon belüli erőszak egy csapda helyzet, melyből kiszállni nagyon nehéz.

• Erős a minta, melyet sokkal könnyebb másolni, mint változtatni rajta. De egy percig se gondolja senki, hogy lehetetlen lenne.
• Már a gyermeknevelés kezdetén, a születéstől kezdve tenni kellene ellene. Így a változást azoknak a fiatal felnőtt korú szülőknek kellene megalapozni, akik a negatív mintákon szocializálódtak. Ehhez pont a hibás mintát nyújtó, azonban saját hibájukat idővel felismerő szülők segítségére is szükség lenne. Sajnos a saját negatív mintáikat felismerők vannak kevesebben.
• Megfelelő felvilágosítások, tájékoztatók hiánya.
• A pszichiátria a gyógyszerezéssel többet árt, mint használ. Elrettentésként itt olvasható egy eset.
• Az erőszak különböző megnyilvánulásai messze túlmutatnak a családokon. Egy társadalom, egy állam megnyilvánulásai mindig példaként állnak az egyének előtt. Csak szét kell nézni kis hazánk jelen napjaiban, lassan mást sem látunk, mint az erőszak megnyilvánulásait. A társadalom tagjai képtelenek mindenfajta együttműködésre, mert nem tisztelik egymást. Az állam nem tiszteli az állampolgárait. Hülyének nézi, orránál fogva vezeti, gazdasági kényszer hatása alatt tartja őket az élhetetlen bérekkel. Manipulál, manipulál és manipulál…
• A családok széthullottak, a megélhetésük előteremtése lefoglalja minden erőforrásaikat, a gyermekre sem idő, sem türelem, sem energia nem marad. A tehetetlenségben az erőszak is könnyebben terítékre kerül.

Mi lehetne a megoldás az erőszak ellen?

A változás és a fejlődés

A változás és a fejlődés azonban nem odaföntről jön, hanem minden egyéni embertől. Fentről lehet támogatást nyújtani hozzá, de a kisembernek magának kell felismernie szenvedéseinek okát, és hogy felelős azért, amit önmagával és másokkal tesz. A korrigálni való pedig, éppúgy van az erőszakot tevő oldalán, mint az áldozat oldalán. A két oldal a saját negatív viselkedésével vonzza be egymást, kiegészítik és éltetik egymást a saját hibáik folytán.

Természetesen megfelelően átgondolt törvényeket kellene alkotni, hiszen az erőszak egyik formája sem elfogadható. A köztudatban még mindig olyan sztereotípiák élnek, melyek fenntartják ezeket a viselkedéseket.

Széleskörű felvilágosítást kellene kezdeményezni, ahol egyrészt azon kellene a hangsúlynak lennie, hogy már a gyermekeket arra illene nevelni, hogy felismerjék az erőszakot, megtanuljanak önmagukért kiállni, felelős és egészségesebb lelkületű felnőtteket nevelhessenek végre a szülők. A gyermek a jövő, a család, az ország, a nemzet és az egész emberiség jövője. Segítségre van szüksége azonban a bántalmazásokat elkövető és elszenvedő felnőtteknek is, ezzel mindenki csak jól járna. Hercog Mária véleménye:

Fizikai bántalmazásnak tekintendő a szándékosan vagy gondatlanul elkövetett erőszak is, ami a gyermeknek fizikai sérülést, maradandó károsodást okoz vagy a halálához vezet, és  bántalmazói magatartás lehet az ütés, verés, pofozás, csípés vagy rázás is. Fontos megemlíteni, hogy a 2005- ös változáshoz nem a büntető törvénykönyvet módosították, hanem a gyermekvédelmi törvény módosításaként került szabályozásra, ez pedig azért fontos, mert az az alaptézisünk, hogy nem büntetni kell a szülőket vagy a gyerekekkel dolgozó szakembereket, akik bántják a gyerekeket – nem szisztematikus  bántalmazásra, erőszakra gondolok, hanem eseti helyzetekre –, hanem arra kell törekedni, hogy kapjanak olyan segítséget, továbbképzést, ahol megtanulhatnak alternatív technikákat, illetve a saját feszültségeiket, frusztrációikat kezelni, és amely során megértik, miért elfogadhatatlan és káros testi fenyítés, verbális agresszió, megalázás.

Az élet maga a változás. Amitől szenved az ember, amiben nem érzi jól magát, azt nem fenntartani és a végtelenségig eltűrnie kellene, hanem megváltoztatni. Minden ember kezében ott a lehetőség, hogy felébredjen és cselekedjen. A boldogságot nem másoktól kell elvárni, hanem tenni érte, mindenki a maga életéért felelős. Szülőként azonban a rábízott gyermekért is felelőssé válik az ember.

A Hercog Máriával készült riport itt olvasható.