Lehet vérmérséklet és tudatosság alapján arról vitatkozni, hogy van-e az embernek, egy családnak, egy nemzetségnek, népnek vagy akár az egész emberiségnek sorsa? Létezik-e a szabad akarat?

Elfogadni a materialista vélekedést, mely szerint egyszer élünk, tehát bármit megtehetek a boldogulásomért, nem számít, csak jól éljem az életem. Az egyszer lényegét figyelembe véve, ha nem bukok le a kisebb nagyobb önmagam előnyére elkövetett stiklijeimért, melyekkel persze másnak vagy többeknek is kárára cselekedtem, a következmények elmaradása miatt – bármit megtehetek.

Van csodaszép Alaptörvényünk, melyet persze már nem véletlenül nem hívnak Alkotmánynak, de azért illik betartani. A kisembernek az utolsó betűig, a nagyember meg azt tart be belőle, amit akar, a többit meg legfeljebb a saját szájízének megfelelően átalakítja vagy sokszor, ezerszer, unásig elismétli, hogy ő a törvény minden pontját száz százalékig betartja, tehát ember, ne képzelődj, törvényesen járok el…

Nos mai világunkat elég rendesen tudja az ilyen hozzáállás jellemezni. A materializmus elhiteti az emberrel, hogy nincsenek következmények. Pedig a valóság nem ez. Mondhatnánk ebből következőleg, hogy a vallásos emberek szigorúbb elvek mentén kell, hogy éljenek. Ők nyilván betartják a törvényeket…

Rögtön egy kérdés: milyen törvényeket kellene az embernek tulajdonképpen betartania?

Vannak írott és íratlan szabályok az életben, mely szerint éljük mindennapjainkat. Az írott a fentebb már említett Alaptörvény például. Persze ez az alaptörvény összhangban kell, hogy álljon például az Emberi Jogok Nyilatkozatával. Ez utóbbi már elég régen megszületett, és mint a nevéből kiderül, az ember jogairól és kötelességeiről szólnak. Ha azonban szétnézünk a világban, bizony jogtalanság akad bőven, bár van rá törvény, hogy nem kellene.

Ezek után gondolhatnánk, ha az írott törvényeinket immel-ámmal tartjuk be, akkor mi a helyzet az íratlan szabályainkkal? Társadalmi erkölcs, mit illik és mit nem, etikett, stb. Azt látjuk, hogy jó részük nagyon képlékeny, haladnia kell a korral. Ezzel önmagában nincs is baj, időnként vannak olyan elgondolások, melyek változásra érnek meg.

Na de térjünk vissza a vallásos emberekhez. Tíz parancsolat. Írott a javából. Emberi történelmünk jól mutatja, hogy a betartása elég nagy falatnak bizonyult a múltban és bizonyul még napjainkban is néhány ember számára. De azért az iskolákban kötelező választani a hittan és az erkölcstan között. Lám végre rájöttek, hogy a gyerekeket kell nevelni, csak a bibi ott csúszott be, hogy nem ezektől az óráktól lesznek a gyerekeink erkölcsösek. Hiszen nagyon hamar a fránya és felettébb szemtelen gyerekek át fognak látni a dolgokon, a felnőttek pedig lebuknak a bort iszom és vizet prédikáljukkal. Különben meg annyira szánalmas a nagy erkölcsösségük, ha a történelmet visszanézzük. Hány embert öltek, kínoztak meg csak azért, mert nem úgy látták a világot, ahogy a dogmáik alapján kellett volna… Ez van, ezek megtörténtek már. És bár már máglyahalál nincs, bűnök még mindig akadnak (pedofil papok pl.).

A töménytelen szabály, törvény és előírásból egyetlen lenne csak fontos, hogy minden ember betartsa, és a világ szebb lehetne. Sok és egymástól merőben különböző vallások, ideológiák is tanítják. Ezen is érdemes elgondolkodni. Így hangzik:

Ne tégy mással olyat, amit nem szeretnél, ha veled tennének.

Szándékosan a saját szavaimmal írtam, mert ugyanezt a mondatot, sokféle formában és írásban megtalálhatjuk. Alapnak kellene lennie.

A materializmus egy hatalmas zsákutcája az emberiségnek. Kárt kárra halmozunk miatta. Ártunk vele önmagunknak, másoknak, a természetnek… Feláldozzuk az öntelt hülyeségünk folytán az életünket, emberi kapcsolatainkat, egészségünket, a környezetünket... Még arra a nyilvánvalóra sem tudunk gondolni közben, hogy mit hagyunk majd az unokáinknak. Bár emberi kapcsolatok hiányában, lehet unokáink sem lesznek már… Ők ugyan hol fognak élni, ha mi magunk élhetetlenné tesszük a Földet? Kit érdekel, egyszer élünk…

A politikus főleg csak egyszer él. Azért nem ártana, ha Kossuth Lajos szavait megpróbálnák megfogadni:

És fogadjuk meg mi is, mert másokért mások javára tenni nemes cselekedet. Ha fejleszted önmagad, korrigálod az elkövetett hibáidat, az sem kizárólag neked jó, hiszen a fejlettebb éned fejlettebben fog a szűkebb és tágabb környezetedhez is viszonyulni. Tisztelet nélkül azonban semmit nem érnek a másokért vagy önmagunkért tett cselekedeteink. A tiszteletet nem kierőszakolni kell, ahogy kormányunk gondolja, hanem kiérdemelni.

A valódi (ma egy országban sem létező) demokrácia alapfeltétele, hogy az emberek tiszteljék egymást. Tiszteljék a másik ember másságát, a sajátjuktól eltérő véleményét. De tudják, hogy egy nagyobb közösség részei is, mely megkívánja tőlük, hogy közösen – az eltérő vélemények ellenére – felelős döntéseket tudjanak hozni a közösség érdekében. Hazánk lakossága is egy közösséget kellene, hogy alkosson. Szétszakadtunk ismét (történelmünk során már nem először)… és még mindig nem látjuk a fától az erdőt, hogy országunk jövője, a magyar nemzet fennmaradásának kulcsa az összefogásban van. Gyűlölettel, ellenségeskedés szításával csak messzebbre kerülünk, az élhetőbb ország vágya mindenki vágya kell, hogy legyen.

Fel kellene már végre nőni a feladatunkhoz!