Mostanában már Európában is egyre elfogadottabb, hogy egyes emberek úgy érzik, valami hiba történhetett, mert nem tudják elfogadni testi nemüket. Hiába van történetesen férfi testük, ők nőknek érzik magukat. Manapság szinte futószalag műtétnek számít az átoperálás. Nos, itt annyit jegyeznék meg: attól, hogy valaki más neműnek érzi magát, mint amilyen testet kapott, az nem programhiba. Sokkal inkább egy igen mély tudattalan hárítást tükröz. Ő valóban jól érzékeli, nem tud azzal a nemmel azonosulni, amilyen testet kapott. Csakhogy szellemileg sehová nem vezet, ha tovább hárítja. Egyre súlyosabb módon fogja kapni ezt a feladatot. E földi élet nem arról szól, hogy azt éljük meg, amit könnyen meg tudunk élni! Pont ennek az ellenkezője. Mindig, amivel még dolgunk van, amiben még nem vagyunk teljesek, azt kell magunkba integrálnunk és leginkább ez okozza a legnagyobb nehézséget.

A mai társadalom humánus megengedése tehát emberi aggyal nézve helyes és emberséges, ha nem rekeszti ki, ha nem bélyegzi meg a nemiségüket bármilyen módon keresőket, hanem megengedi nekik, hogy átoperálják magukat. Azonban ezzel jócskán megnehezítik a következő életük feladatait, és ha ezt soha senki nem állítja meg, akkor egy alig elviselhető "pokoli" élet fogja majd visszafordítani a menekülés útjáról. Hiszen, hol kellene keresnie a saját nemiségét? Mi a saját nemisége? Olyan nincs. Tehát olyan valamit keres, ami nincs. Az ilyen lelkek már eljutottak arra az érzékenységi szintre, hogy valahol mélyen érzik, nincs rendben valami azzal, hogy egy fajta nembe kényszerülünk. Én épp ezért rettentően megértem kínjukat, tipródásukat és az elítélésnél, a tiltásnál mindenképpen jobb, hogy a mai társadalmak engedik szabadon felvenni egy új identitást. Ám, ha nem spirituálisan keres, akkor a szemfényvesztő duális világban soha nem leli meg a feloldó megoldást. Ez a titok. De nem gond, hisz mindannyian, bármilyen kétségünkkel, bármilyen feladatunkkal pont azért érkeztünk ide, hogy megéljük, magunkba építsük.

Így én a tömegek számára abszolút elfogadhatatlan módon annyit tudok minderre őszintén és szívből jövően reagálni: mindenki azt tesz, amit akar, mert mindannyian tanulunk az összes ember döntéséből, megnyilvánulásából. Értsük meg: minden, mindig úgy van jól, ahogy van! A kozmoszban, a dualitáson túl egyszerűen nincsenek jó és rossz döntések, csak építőek. Én nem azért szeretek egy lelket, mert pont úgy él és olyan, mint én. Hanem azért, mert meg kell értenem őt minden nehézségével és tanulni valójával együtt, és azt kell néznem, miben segíthetem őt a tanulásban. Ha nem engedem meg neki az általam rossznak tartott döntést, akkor elveszem tőle a megtapasztalás jogát. Ez pedig nem szeretet.
Ez persze "nem normális" hozzáállás az elmealapú, duális világ játékszabályában.

A másik nagy jelenség, amikor a társadalom átesik a ló egyik oldaláról a másikra, és így kerül szembe egymással (persze, hisz ez a nagy játékprogram lényege). Egyik térfélen állnak a "liberálisok", akik nem hajlandóak tudomásul venni, hogy vannak olyan embertársaik, akiket megbotránkoztat az ő minden konvenciót és általános biológiát felrúgó életmódjuk, a másikon pedig a vallási dogmák mögé bújó, minden önálló gondolkodásra képtelen, receptkönyvből kiabálók. A liberálisok nem képesek megmaradni kulturált, ízléses határok között, sajnos a mai trend alapján elfogadhatatlanul provokatív, agresszív módon szinte rá akarják erőszakolni a többségre saját meggyőződésüket, ami viszont minden, csak nem liberális viselkedésmód, hisz nem biztosítják a többiek eltérő meggyőződéshez való szabadságát. Amikor én kénytelen vagyok eltűrni erőteljes marketing jelenlétüket (felvonulások, kampányok stb.) amikor már rég nem arról van szó, hogy a tömeges normáktól való szabad döntésük gyakorlását "követelnék", akkor azt el kell utasítanunk. Követelniük pedig semmit nem kell, hisz évezredek óta élő társadalmi jelenségről beszélünk, a homoszexualitás mindig is jelen volt az emberi társadalmakban.

Persze, az érem másik oldala a "nyáj-effektus", ahol saját gondolatok helyett a dogmákat, sztereotípiákat böfögik fel a magukat tévedhetetlennek tartó "vallásosak". Ráadásul vannak történelmi korszakok, amikor a "konzervatív" oldal ugyanolyan vehemens elutasítással reagál, és saját meggyőződését akarja általános érvényűvé tenni, ami a másik oldal agresszivitását váltja ki.

Fentiekből remélem nyilvánvaló, köztük nem lehet és nem is kell "igazságot tenni", mert az a ló egyik oldalán sincs. Nem lehet sztereotip és leegyszerűsített, a pillanatnyi földi világnézetünkre szabott helyes-nem helyes válaszokat adni kozmikus gyökerű kérdésekre, életfeladatokra. Teljesen felesleges vérre menő vitákat, pártszakadásokat kezdeni annak eldöntésére, mit tegyen a társadalom mondjuk a homoszexualitással, és az ugyanilyen léptékű kapcsolódó kérdésekkel mint az abortusz, a béranyaság vagy szervátültetés. Az emberi válaszokkal az isteni válaszok teljesen szembemennek.