Hieronynus: A hét fő bűn (Wikipedia)

A Zsidó-Keresztény Egyház tanításai alapján a hét fő bűn, azokat a negatív emberi tulajdonságokat jelentik, melyek elkövetése hajlamossá teszi az embert a Tízparancsolat tilalmainak megszegésére.

Melyek ezek az emberi tulajdonságaink? 

1. Kevélység
2. Fösvénység
3. Bujaság
4. Irigység
5. Torkosság
6. Harag
7. Jóra való restség
8. Hazugság – Bár ez alapvetően nem tartozik a hét főbűn közé, azonban megér egy misét...

Kevélység

A szó szinonimái: gőgös, felfuvalkodott, pöffeszkedő, fennhéjázó, dölyfös, pökhendi, önhitt, nagypofájú, önelégült, kivagyi, rátarti, hiú, nagyképű, elbizakodott, fölényeskedő, öntelt, beképzelt, fellengzős, fölényes, hetyke, hencegő, lekezelő, hányaveti, hetvenkedő, hatalmaskodó, orrát fennhordó, arrogáns, gangos, önfényező, vagánykodó, nagyzoló, egoista, önimádó, okoskodó, el van telve magától

Avagy a büszkeség, mint az életünk egyik megrontója. Mert milyen az az ember, aki büszke? Többre tartja magát másoktól. Ebből az is következik, hogy bizony lenézi a többi embert. Ugye nem nehéz feladat az olyanokat lenézni, akik valamilyen szempontból azon a bizonyos társadalmi ranglétrán lentebb helyezkednek el. A szempont sokféle lehet. Elég az, ha van egy társadalmi norma, hogy ugyan milyennek kellene lennie az embernek, és a valamilyen okból kilógók lenézésére máris feljogosítva érzi magát.

A francia forradalom idején a XVIII. században felütötte a fejét a szabadság, testvériség, egyenlőség eszméje. A kevélység bizony nem fér össze ezekkel az eszmékkel. De akár fel is tehetnénk a kérdést? A világunkban hol tudnak ezek az elvek megvalósulni? Megvalósulnak-e valahol is? Mindenesetre kevély ember akad bőven...

Szabadság eszméje

Ha reálisak akarunk lenni, akkor minimum azt kell feltételeznünk, hogy a szabadság értelmezésével nem kis bajok akadnak. A demokratikus fejlett világgal azt igyekeznek elhitetni, hogy mindenkinek joga van dönteni a saját sorsáról, bele szólhat a vezetőik megválasztásába, stb. Ez csak egy látszatvilág ebből a szempontból. A választások függetlenül attól, hogy milyen országról is légyen szó, nem többek egy színjátéknál. És nem is kell nagyon belemerülni a dolgokba, hiszen konkrétan az ország vezetőit sosem választhatjuk meg, erre eddig sem kaptunk feljogosítást, csak valamilyen pártra, valamilyen oldalra, izmusra szabad szavaznunk.

A másik probléma a szabadsággal, hogy vannak olyan emberek, akik számára a szabadság szabadosságot jelent, és úgy gondolják, hogy ez azt jelenti, bármit megtehetnek, erre vannak feljogosítva. Nekik kedvez az a szlogen is, hogy egyszer élünk, csak a boldogulásunk számít! A cél szentesíti az eszközt. A büszke ember valószínűleg így működik. Nem gondolja, hogy mások lenézésével milyen következményeket kreál magának egy leendő életére nézve. Na de, aki csak egyszer él ugye...

A szabadság valójában elég szűkösre van szabva életünkben. Hiszen egy bizonyos feladattal, egy fejlődési út felvállalásával érkezünk a Földre. Ez adja az életünk kereteit, és belőle nem lehet kisétálni. Ugyanakkor az emberek javának még megvannak a karmikus terhei is, kinek több, kinek kevesebb, ezek szintén korlátokat fognak szabni… A karma alóli feloldást csak a megdolgozásával, letörlesztésével lehet elérni. Munka és nehézségek felvállalása nélkül nem fog menni. Szabad akarat abban van, hogy miként jársz végig az előre meghatározott utadon…

Testvériség az emberiség hozzáállásában 2018-ban

Ha sok családban körülnézünk, akkor szembetűnő, hogy még a valódi vértestvérek, esetleg féltestvérek sem tudnak testvéri viszonyban élni egymással. Na attól pedig végképpen távol vagyunk ezek után, hogy az egész emberiséget a testvérünkként próbáljuk meglátni. Értelmét vesztené a rasszizmus… És hát nem a kevélység bűnébe esik az az ember, aki a rasszizmus oltárán feláldozza életét? Nem gondol bele, hogy ennek óhatatlanul következményei lesznek majdani leendő életében, meg kell tapasztalnia, hogy milyen elnyomott nép tagjaként élni.

biblia.hu 

Egyenlőség az emberi történelemben

Ugye-ugye? Bemagyarázhatjuk magunknak, sosem lesz ez valóság. Majd akkor, amikor a fejlődés végső állomásán visszatér minden lélek az Egységbe. Addig sosem. Az egészségesen működő hierarchiára szükség is lenne. Azonban világunkban egy teljesen más alapon álló hierarchia működik, melynek alapja a vagyon és a hatalom. Az embereket legerősebben és joggal különböztethetné meg a tudatosságának a szintje, ki hol áll a fejlődésben. Röviden megfogalmazva, ki a bölcsebb. Ez persze nem az iskolai végzettség függvénye. A tudatosság magasabb szintjein élő ember sokkal jobban igyekszik figyelni saját jellemének a csiszolgatására, javítására. Azonban nem jelenti azt, hogy esetleg a kevélység bűnébe ne essen bele… Világunkban gomba módra szaporodnak az önjelölt tanítók, egyesek egész nagy kört képesek maguk köré tanítványokból gyűjteni. És bizony ez akár szép kis bevétellel is társulhat, Szerintem ez egy nagyon érzékeny pontja a spiritualitás ösvényén járó embereknek. Hihetetlen módon bele lehet az első főbűn elkövetésébe esni. Amikor az egó elkezd dagadni, és a körülötte megforduló tanítványokat elkezdi a magas lóról kezelni, bizony már hibázott is. Ehhez nem kellenek tanítványok sem, hiszen a baráti kört is le lehet kezelni. Az igaz, hogy ennek az útnak következménye az, hogy a baráti kör lecserélődik. Feltételezem, hogy ehhez esetleg a nagyképűség, a nem ezen az úton járók lenézése is hozzájárulhat. A mintának Jézusnak kellene lenni, ahogy képes volt a tanítványok lábát megmosni, ő a Kiválasztott, Isten Fia. Szeretettel és alázattal fordult az alatta lévőkhöz.

A spirituális úton járók – legalábbis, akik már elértek egy bizonyos szintet, képesek arra, hogy másoknak segítsenek, tanítsanak a saját szintjük alatt lévőknek. Ez azonban azt is megköveteli tőlük, hogy tisztelettel és ne lekezelően viselkedjenek másokkal. Ezért rendkívül fontos, hogy mindig önvizsgálatot tartson az ember ezen az úton. Emberből vagyunk még egy ideig, és tökéletlenségünkből fakadóan bizony könnyen bele lehet sétálni a büszkeség-csapdába.

A büszkeségből az ember gyárt magának egy rakás előítéletet, és nem az előtte álló embert fogja megnézni, hanem az előítélete által láttatottat. Vagy az élet lényeges kérdéseiben az előítéletei következtében, akár egy sor hibás döntést, tévedést fog elkövetni. Nem kell itt nagy dolgokra gondolni, csak egyszerűen, a kevélység nem biztos, hogy engedi beismerni a tévedést. Mert megalázónak érzi a tévedés beismerését, le kell ereszkednie és bizony ez nehéz.

Asztrológiailag nézve, ugye mindenki olyan jegyben születik, hogy a vállalt feladatához passzoljon a személyisége. Na de nem adják ezeket a feladatokat könnyen. Akinek eltökélt választása mondjuk, hogy megküzd ezen tulajdonságával, tehát felszámolja a büszkeségre utaló jellemvonásait, lehet kap hozzá bőven oroszlán adottságokat. Mert ugye, ő a király, aki nagyon hiú és büszke tud lenni… a szerénységet pedig nem fogják neki könnyen adni.

Végezetül ne felejtkezzünk el róla, hogy fejlődni vagyunk itt a Földön. Ha tökéletesek lennénk, nem kellene szenvednünk. Csak rajtunk áll, hogy milyen sikerrel oldjuk meg feladatainkat. Tehát, akiknél a kevélység veszélye áll fenn, azoknak a szerénységet kell elsajátítani. Ehhez tisztában kell lenni saját magunkkal, tudjuk hol vannak jelenlegi határaink. A másik fontos dolog, hogy ne öncélúan éljük életünket, tudjunk nagylelkűek lenni, tanuljunk önzetlenséget és tiszteljük az embertársainkat.

Egy kis irodalmi ajánlás a témához kapcsolódóan: Jane Austen: Büszkeség és balítélet

Esetleg, akik filmen néznék meg az alábbi linken megtehetik.