Kép: internetfigyelo.wordpress.com

Szétszakadva már ki tudja hányadszor a magyarság, a történelem ismétli önmagát. A legnagyobb érvágásunkat, mely 1920-ban érte nemzetünket, és sajnos a mai napig kiheverhetetlen sebként él bennünk.

Akkor nemzetünk kétharmada határon kívülre ítéltetett. Lassan száz éve történt, és még ma is lehet ebben a sebben vájkálni, sót szórni bele… Ráadásul teszi ezt a saját kormányzatunk már évek óta. És hagyjuk, hogy a seb elmérgeződjön. Nem elég, hogy azok a magyarok is, akik határainkon belül élnek, két táborra szakadtak. A választási eredményt a fél ország érthetetlenül fogadta. Érthető, hogy nem lehet ép ésszel felfogni, hogy hogyan kaphat bizalmat egy olyan kormány újabb évekre, mely mindent megmutatott immár 8 év alatt arról, hogy hogyan kell rosszul kormányozni. Sőt kampányát mindvégig a megosztottság elmérgesítése, a gyűlöletkeltés, félelemben tartás jellemezte. Nem riadt vissza a miniszterelnök attól sem, hogy Nemzeti Ünnepünket felhasználva, nyíltan fenyegesse azokat, akik fel merték emelni hangjukat a kormányzat helytelen működéséről.

És a játék most is megy tovább. Nem lehet leállni, hiszen már meg mer mozdulni a nép. Kell a soros-listákat bővíteni, meg kell mutatni, hogy az erő velük van. Hazugságokkal eddig is tele volt a kormány keze alatt működő – és a legnagyobb lefedettséggel rendelkező – médiák sora. Végül is a tüntetésekről szintúgy azt lehet elhitetni a nép jelentős részével, amit csak éppen nem szégyellnek.

De visszatérnék inkább a megosztottság kérdéséhez. Sajnálatosan nagyon sok olyan magyarnak született ember van, akik valamilyen okból nem hazánk területén élnek. És ők szintúgy megosztottak. Lassan nincs olyan magyar család, akinek egy-két tagja ne élne már külföldön a jobb megélhetés miatt. Nem gondolom, hogy pusztán a kalandvágy vezette őket messze hazánktól. Egyszerűen boldogulni akartak, visszafizetni az adósságaikat például, melyre a magyar kereseteikből nem lett volna lehetőségük, nem akarták megvárni, míg elárverezik otthonukat a fejük felől… Vagy egyszerűen jövőt akartak biztosítani a gyermekeiknek.

A külhonban lakók másik nagy csoportja az, aki nem önszántából él a szomszédos államokban. Akiket manapság rendre le románoznak, leukránoznak a belföldön élők. És nem értik, hogy mivel érdemelték ki ezt? Valójában az én fülemet is bántja, hogy a belföldiek szemében már nem is magyarok. Egyrészt a tudatlanság is szól belőlük. Másrészt évek óta a kormányzat olyan intézkedéseket volt szíves hozni, mellyel egy jókora szakadékot húztak a belföldi és a szomszédos államokban élő magyarság közé. Melyek voltak ezek az intézkedések? Mindenféle támogatást, nyugdíjat kapnak állam bácsinktól, tekintettel arra, hogy az anyaország nem feledkezhet meg a tőlünk távolra szakítottakról. A gond csak ugye ott van, hogy a belföldi magyarok nap mint nap szembesülnek azzal, hogy bizony lennének hazai családok, szegénységben élők, akiknek a gondjaival törődni illett volna. Tulajdonképpen ők nem is léteznek, hiszen a kormánypropaganda csak azt volt képes folyamatosan sulykolni, hogy Magyarország milyen jól teljesít, közben pedig hatalmas a szegénység, a máról holnapra élés, vagy a teljes kilátástalanság a mélyszegénységből, ami nincs is persze, csak képzelődöm megint, forráshiánnyal küszködik az egészségügy, az oktatás. Azt kell mondjam, hogy bizony csapdába ejtette a határon túl élőket a kedves kormányzatunk… Aljas módon kihasználva őket csak azért, hogy plusz és a választásokat eldöntő szavazataikat megkaphassák. Persze nem csak ők estek ennek áldozatául, hanem nagyon sok – ám tanulatlan és kilátástalanságban élő embertársunk is elhitte vagy kényszer hatására elhitették vele (megfenyegetve, hogy elvesztik még azt a csekély kis jövedelmüket is, melyet a közmunkáért vagy segélyként kapnak), ami a kormányzat által kihirdettetett. Meg kell védeni a magyarokat a bevándorlók tömkelegétől… és ezt csak ők tudják nyújtani…

A facebookon terjed egy erdélyi édesanya levele hozzánk, lázadozó fura magyarokhoz. A hölgy írásából egyértelműen kiderül egyrészt, hogy megkajálta, amit a fidesz propaganda elé tett. És bár érzi, hogy a magyar nemzet szétszakadt, és ez nagyon nincs rendjén, nem érti, hogy pont azok okozták és mélyítették el ezt a szétszakadást, akikre a becsülete azt diktálta, hogy szavaznia kell.

Mi a hazánkat nem áruljuk el, mindig is tartottuk a hátunkat és foggal körömmel védtük a magyarságot és a magyarságunkat, ami sokszor embert próbáló volt.
Kedves Magyarország mostani határain belül élő, minket ellenségként kezelő emberek! Mit szólnátok, ha most mi vissza kérnénk tőletek azokat a nemes embereket, akik nálunk születtek, és akikkel a nagyvilág előtt büszkélkedtek, dicsekedtek, és akikről tereket, utcákat, színházat, akadémiát, iskolát, egyetemet neveztetek el? Mi lenne, ha azt mondanánk nektek, ha mi nem kellünk, akkor ne kelljenek azok a híres magyarok sem, akik mindent megtettek minden magyar emberért, de Erdélyben, Kárpátalján, Vajdaságban, Újvidéken, vagy Felvidéken, Muravidéken, Őrvidéken születtek?
Mikor ti minket, románoztok, szlovákoztok, ukránoztok, szerbeztek, horvátoztok és osztrákoztok akkor velük is ezt teszitek, és akkor mondhatni, amikor őket emlegetitek, akkor Más Tollával Ékeskedtek!

Azt hiszem, az írása további részében megnevezett nagyjaink, akiket ezennel kisajátított, forognak a sírjukban. Ezt egyikőjük sem akarhatta, hogy magyar magyarra ilyen vádakat szórjon, ez nem vezet máshoz, mint a nemzet halálához. És mellékesen feltenném a kérdést, szeretné, ha Magyarországnak vége lenne? Akkor mi lesz velük? Semmivel sem kevésbé negatív a hozzáállása, mint a belföldön élőké… Túl kellene nézni a Trianonból származó sértettségén. A belföldi magyarok – pláne lassan 100 évvel a történtek után – sem hibásabbak tőlük azért, ami akkor történt. Valamiért akkor bizonyos hatalmak le akarták a magyarságot törölni Európa térképéről, ezek a hatalmak élnek és virulnak azonban ma is. Céljukat ugyan nem érték el, és még vagyunk, de hogy most a magyarságon belülről fúj már ez a szél, és egymást hibáztatjuk a valódi bűnösök helyett, jóhoz nem fog vezetni. Az orbáni politika, amikor egymásnak állította a magyarságot, vajon kit szolgált és szolgál most is?

A magyarságnak észhez illene térnie végre és valóban megfogni egymás kezét, nem fej lehajtva szégyellni kell magunkat azért, mert ide születtünk, mert magyarok vagyunk. Ragaszkodnunk kellene végre, hogy visszakapjuk valódi múltunkat, mert egy nemzetet azzal lehet csak igazán megfojtani, ha elvágják a gyökereitől, velünk ez történt, csak észre vehetnék már ezt végre az emberek! Csoda, hogy még élünk… Még van lehetőségünk arra, hogy észhez térjünk, és megmutassuk a világnak, hogy méltóak vagyunk régi nagy hírünkhöz. Mellesleg, ez nem agyatlan nacionalizmus, mint sokan gondolják itt Európában. Fontosak a különböző nemzetek, az egyediségük teszi színessé világunkat, nincs a népek között előrébb való, mi minden az emberiséghez tartozunk, akár hova is születtünk.

Hátborzongató az is, hogy arról beszéltek, hogy diktatúra van Magyarországon, úgy hogy közben bármit megengedhettek magatoknak. A diktatúráról mi Erdélyi magyarok tudnánk mesélni nektek, mert mi tudjuk, hogy mi az igazi diktatúra, tudjuk, hogy mit jelent félelemben, rettegésben élni, úgy hogy még a falnak is füle van. Az igazi diktatúrában nem írhatnátok meg a véleményeteket, nem szavazhatnátok szabadon, nem beszélhetnétek, nem szidalmazhatnátok bárkit, nem nyilváníthatnátok szabad véleményt, nem utazhatnátok más országba, nem vásárolhatnátok meg bármit, csak azt, ami van, nem választhatnátok munkahelyet, iskolát, nem tüntethetnétek akkor, mikor kedvetek van, és még sorolhatnám, de nem igazán látom az értelmét.
Amit pedig biztos, hogy nem tehetnétek meg, most pedig szabadon teszitek, hogy nem szidalmazhatnátok a politikai vezetőket, mert azért halálbüntetés járna bármilyen diktatúrában.

Most komolyan? Tehetetlenül meg kellene várnunk, amíg a diktatúra kiteljesedik az emlegetett szintig? Erre csak ez a válaszom:

Kép: magyartudat.com

Ne csak nézzetek, hanem lássatok is és ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek. Érezzétek meg, hogy ha valamit akartok, azért tenni kell, dolgozni, békésen párbeszédet folytatni és főképpen szeretettel lenni egymás iránt. A harag, gyűlölet megöli a lelket és senki nem jut előbb.
Azzal az energiával, amit haragra és gyűlöletre pazaroltok csodás dolgokat lehetne tenni, ami hasznára lenne az egész országnak, magyarságnak.
Nem értem, hogy miért mérgezitek meg a lelketeket és az életeteket? Addig, amíg mindenki csak a saját maga hasznát lesi, csak az érdekli, hogy neki legyen jobb, addig nem lesz szebb és békésebb világ. A gyerekeink jövője a mi kezünkben van, és ők csak akkor lesznek boldogok, ha béke van. 

Ezekkel a mondatokkal egyet kell értenem. Csak… ugye, akiért és amiért ez a levél íródott, pont a fenti viselkedést szította. Kedves erdélyi édesanya, kérlek nézz körül nálunk, és a saját szemeddel győződj meg róla, hogy hogyan is élünk, mi belföldiek. Sajnos a választás eredményein már nem lehet korrigálni, de majd, ha legközelebb szavazhattok, gondolkodjatok el rajta, hogy mikor cselekedtek helyesen. Azoknak pedig próbáljatok megbocsátani, akik a tudatlanságukból kifolyólag nem értik, hogy ti is magyarok vagytok.

Nem szabad hagynunk, hogy a magyar magyart gyűlÖLjön!