Legutóbbi írásomra rengeteg komment érkezett. Igyekeztem őket el is olvasni. Megpróbálok rá egy újabb írásban reagálni.

Első és legfontosabb gondolatom, hogy sokan azt feltételezik, hogy kifogásokat gyártottam arra, hogy miért is ne kelljen ma gyermeket vállalni. Nem ez volt a célom. Ja és mindenek előtt a jelen kormányát szídom. Tény, hogy nem a szívem csücske, mint ahogyan a korábbiak sem voltak azok. Ez viszont nem jelenti azt sem, hogy visszasírom a korábbi szocialista rendszerünket. Ott kb én csak felnőttem és éppen elkezdtem élni. Sőt a mai helyzet szoros összefüggésben van azzal, ahogy a múlt rendszerben éltek az emberek. Kényelmes és a maihoz képest biztonságosabb volt. Azonban a magyarság fogyása már a 80-as években elkezdődött. 

A mai világ - bár szavakban támogatja, még bizonyos intézkedések is mellette szólnak - nem tekinti értéknek a gyermeket, az anyaságot és az apaságot sem. Itt még senki sem tapasztalt olyat az életben, hogy mondanak valamit, de valójában csak bort isznak és vizet prédikálnak? A fejlett világban szinte mindenütt gondot jelent az alacsony születésszám. Ezzel ellentétben viszont a harmadik világban éppen az ellentétje a probléma. Azért furcsa, amikor valaki velük érvel a gyermekek mellett. Ők szeretnének azon körülmények között gyermeket nevelni? Azt gondolom, hogy a fejlődés arra lenne hivatott, hogy az életkörülmények javuljanak szerte a világban. Mintha nem igazán ez történne, vagy nagyon félre sikerülten. 

Sőt nem feltétlen pusztán önzőségből nem vállalnak már sok gyermeket a fejlett világban. Egyrészt, ha a nőktől ugyanazt a munkateljesítményt, karriert várnak el, mint a férfiaktól, annak azért kihatása lesz a gyermek számra. Pusztán azért, mert egy fenékkel nem lehet két-három lovat megülni. Aki meg tudja ezt tenni, tegye, de ne legyen általános. 

Az önmegvalósítás is fontos, ez akár lehetne az anyaság is, de nem tisztelik ma hazánkban a több gyermeket vállaló anyákat. Az anyaság után is lehetne önmegvalósítani és karriert építeni, csak sajna addigra a nő már túl lesz a 40-es évein, és a munkáltatók az értékes és már bölcsebb embereket nem szeretik. Ja, ők már jó esetben átgondoltak, nem lehet az orruknál fogva irányítani, persze csak akkor, ha tett is ezért, és nem hagyta kimosni az agyát. Csak szavak vannak. Az apákra is szükség van, őket sem tisztelik. A gyerek a munkahelyek árnyékába szorult, és úgy teszünk, mintha nem lenne érték, pedig hát a jövőnk. Aki büszke a megkeresett jövedelmére, arra, hogy van munkahelye, mellette alig tudja ellátni a maszek munkáit, megkérdezném akad még minőségi szabad ideje? Lehet még fiatal, lehet a gyertyát két végén égetni, csakhogy egyszer ára lesz ennek valamilyen formában.

Az anyaságom a rendszerváltás idején kezdődött. Tehát a 90-es és kétezres években bőven megtapasztaltam, milyen dícsőség volt anyának lenni, pláne nagycsaládosként. Néztek rám érdekes szemmel, hasonlítottak nem egyszer azokhoz, akik "megélhetésből vállalnak sok gyermeket". Tették ezt olyanok, és ma is hangoztatják előszeretettel sokan, hogy minek szaporodik az olyan, aki abból a nagy összegű családi pótlékból akar megélni. Mínőségi gyermeknevelést abból nem lehet kihozni, sőt szerintem semmilyet.

A lényeg azonban az, hogy a 2010 után kaptam a továbbtanulásról, szakképzésről a gyermekeimen keresztül betekintést. Sokszor fogtam a fejem. Az első döbbenetem az volt, amikor a 2012-ben érettségizni készülők képébe vágta a kormányzat a brilliáns döntését januárban, amikor ugye február 15-ig kell a felsőoktatásba a jelentkezéseket beadni, hogy innentől bizonyos szakmákba már kizárólag tandíjért lehet tanulni. A fiam osztálya matematika-biológia szakos volt, így a gyerekek egy része a közgazdász pálya felé orientálódott. A tandíj mértéke függ az iskolától, de 170-350 ezer/félév között volt 2015-ben az ilyen szakokon. Bizony vannak ettől még vastagabb tandíjak is, például az orvosi egyetemeken vagy a művészetiken, ahol a milliót is elérik. Alapból simán lehet 6-7 félévvel számolni... Az orvosikon pedig 12 van. Szép kis pofon volt ez a számukra, amennyiben a szüleik, már nem tudták vállalni ezeket a fizetnivalókat. Az egyetemi oktatás pedig egyéb költségeket is hoz bőven (kollégium vagy albérlet, könyvek, stb). Anatómia atlasz, ami potom 38 ezerbe került akciósan 2012-ben. Hozzáteszem, hogy például orvosira sem kizárólag az orvosok és ügyvédek gyermekei mennek. Amennyiben több gyermek van a családban, lehet szorozni a költségeket. És ez nem a kinőtt ruha esete... Volt hozzászóló, aki úgy gondolta, hogy a 40-50-es éveire már minden ember hazánkban biztos egzisztenciával rendelkezik. Ajánlom neki, járja kicsit hazánkat és nyissa is ki a szemét, hogy lásson is. 

Volt több megdöbbenésem az utóbbi években. A legutóbbi például a tavaly érettségiző fiam végzettségével kapcsolatban. A csodás szakgimnázium... Amikor kezdte a sulit, még közönségesen művészeti középiskolának hívták az intézményt. A végzettsége pedig feljogosítja arra, hogy cégtáblákat festhessen. Nos, aki ezt kiokoskodta, kb halvány lila gőze sem volt arról, hogy ebben az iskolában mit is oktatnak... Rákerestem a neten, hogy milyen jogosultságot kapnak az egyes szakgimnáziumokban végzett diákok. Újabb döbbenet... amikor már többedszerre láttam az összeszerelő szót. És valóban, ahogyan le lett amortizálva az amúgy sem fényes szakoktatásunk, már nincs is min csodálkozni. Burkoltan pedig ott a szándék, hogy a gyerekeinknek a kormányzatunk ezeket az összeszerelő munkákat szánja szakképzésként. Hatalmas nagy fejlődés, karrier lehetőség...

Kép: http://hirhatar.com/hova-kerulnek-a-munkavallalok-befizetesei/

A kommentekben sokszor elhangzott, hogy tanuljon a fránya gyerek, és nem lesznek gondjai a keresetével... főleg menjen informatikusnak. Mindenkiből nem lehet informatikus, meg ugye akkor már nem is lenne olyan jó az a kereset. 

Az egyik hozzászóló nagyon szépen megragadta az oktatásunk zuhanásának a lényegét a csemperagasztáson keresztül. Kormányzatunk ezt is jól kitalálta, hogy részszakembert kell oktatni gyorstalpalón. Bravó... Persze ne felejtsük el, hogy aki végez egy bármilyen szakképző iskolában, az még azt a szakmát csak megtanulta valahogyan, majd a gyakorlat teszi a mestert. Tehát a keresete sem lesz rögtön és azonnal az egekben. Mindamellett a valódi és jó szakmaoktatásra szükség van, kellenek a jó szakemberek. Valóban diplomásnak sem kell mindenkinek lennie. Azt, hogy egy szakma mennyire fontos, vagy mekkora a jelentősége, egyáltalán nem biztos, hogy az érte kapott bérek ezt tükrözik is. Egy írás itt olvasható ezzel kapcsolatban.

Egyébként belegondoltak már abba, hogy mindenki nem mehet külföldre sem, sőt még az is nagyon bizarr helyzetet teremtene, ha belföldön mondjuk Borsodból mindenki átköltözne a nyugati országfélre. Van ennek így értelme?

Az sem mindegy, hogy az ember milyen szájízzel fogja a munkáját egész életében végezni. Ha utálattal kell nap mint nap munkába járni, annak előbb vagy utóbb betegségek lesznek a következményei. Váltani kell, de ha 14 évesen a szakmaválasztással lebetonozzák az embert egy helyre, hogyan fog tudni ezen később változtatni. Még mindig közelebb áll hozzám az az oktatási forma, hogy szépen gimnáziumban tanul a gyerek, majd utána elvégez két év alatt egy szakmát, esetleg többet, ha szükséges. Hiszen a mai kor folytonos képzést vár el bárkitől is, minden szakma rohamosan fejlődik. Különben pedig 14 évesen sokan még azt sem tudják, milyen szakmát lenne jó tanulni. Ami akkor még lehet jó keresetűnek látszik, korántsem biztos, hogy így lesz majd 15-20 év múlva is.

A hitelek és eladósodás még mindig valós probléma hazánkban. Gyakorlatilag hitel kizárásával általánosságban nehéz otthonhoz jutni. Egy pár éve, amikor a devizahiteles botrány kirobbant, sokan fennen hangoztatták, hogy nem volt azt kötelező felvenni... Aki, azért vette fel, hogy végre legyen otthona, és a magyar bérszínvonal következtében becsődölt, valóban nem volt kötelező felvennie? Azt is hangoztatták, hogy felelősen kell hitelt felvenni. Nos ki a fene lát előre biztosan 15-20 évre. Jós itt mindenki? Aki pedig sikeresen megúszta a csődöt, vissza tudta törleszteni a hitelét gyorsan, van munkája, biztos megélhetése, még ne gondolja, hogy ebben az országban mindenki ilyen szerencsés. Vagy menjen oda, azokhoz az emberekhez, akiket éppen kilakoltatnak az otthonukból, és magyarázza meg nekik, hogy de igen vissza lehet fizetni, mert nekik sikerült. És most ne jöjjön azzal senki sem, hogy nyilván ellumpolták a fizetésüket, stb, hogy csak és kizárólagosan ők tehetnek arról, hogy így jártak. Még akkor is, amennyiben hibáztak valahol, bárkivel előfordul, ha nem vallja be is. Rendjén van az, hogy családokat raknak ki az otthonaikból, szakítják el a gyermekeiket tőlük, mert otthon nélkül maradtak? Egyébként a devizahitelekből kialakult helyzetért az Orbán előtti kormányok is bűnösek. Tulajdonképpen a legnagyobb bűnük abban van, hogy az emberek életszínvonalát mindenki alacsonyan tartotta. (Bevált ez már a szocializmusban is.) Erről jut eszembe, a megduplázott családi pótlék esete a kétezres években... Nekem kb nulla forinttal lett több. Az alacsony fizetőképes kereslet pedig nem fogja pörgetni a gazdaságot...

Az pedig, hogy jól, azaz biztonságban éljünk bárhol is a Földön, lehetne akár emberi jogunk is. Ha tetszik, ha nem ez pedig a politikusoktól is nagymértékben függ. Viszont nem szabadna bármilyen párthovatartozás kérdésének lennie, mert ez pusztán emberség. Valaki írta, hogy az újraelosztással van a baj... Igen. Mai világunkban a gazdagok szűk rétege egyre dagadtabb zsebébe pakolja a pénzecskéjét, miközben a mezei emberek zöme, akár a középosztálybeliek is, csúsznak lefele. Na ez nincs rendjén. A biztos megélhetés, nem luxust jelent, csak mondjuk annyit, hogy a hónap végén is lesz miből enni, nem kell feltenni a kérdést télen, hogy fűtsünk-e vagy együnk, ha megbetegszik a gyerek, ki tudják váltani a gyógyszert, ha kinővi a ruháját, tudnak venni újat. 

Azt gondolom, hogy pusztán azért senki sem vállal gyermeket, mert az ország ezt kívánja, ebből a szempontból igen önző az ember, de jogában áll. Az is jogában áll, hogy csak annyi gyermeket vállaljon, akit minőségben fel is tud majd nevelni. Nem szeretném például, ha újabb ratkó-korszakot gyártanának a tisztelt politikusaink. Viszont az eddigi intézkedéseik, mint a sokszor emlegetett (a hozzászólók között is) CSOK és adókedvezmény, mégis a gyermekes családok hány százalékához ér is el? Vagy a CSOK-ból is olyan házak épülnek jelenleg, mint korábban a szocpolból? Egy kis országos körkép jó lenne bizonyos településeken... a jobb tájékozódásért. Ja, hogy el ne felejtsem, nem éltem sosem a szocpol lehetőségével, sem a CSOK-kal. 

Tényleg melyik kormányunk szolgálta utoljára hazánk népét? Az eddigi életem alatt nemigen akadt ilyen... A hozzászólókat vajon volt, aki szolgálta? Nem mellékesen, hogy az észrevételeik mögött mekkora tapasztalat van? Hány gyermeket nevelnek vagy neveltek már fel... Az életünk pedig függ attól, hogy hogyan vezetik az országot, milyen törvényeket hoznak. Ilyen téren a gyermekvállalás összefüggésben van a politikával. A kormányainknak nem hazaszeretetből hiányoznak a gyermekek, hanem az adófizetők, a bologató birkák kellenének minél nagyobb számban a kiművelt, gondolkodó emberek helyett.

Kiemelem az alább hozzászólást, mert nagyon egyetértek vele. 

Hazádnak rendületlenül légy híve oh magyar;!!!
Talán ismerős? Sajnos már értem, hogy miért van kevés gyerek! Szent János Pál pápa mondta az európai civilizációról. Megdöbbentő, hogy a gyermek sok embernél a megéri nem éri meg kategória. Mi a feleségemmel 8 gyermeket nevelünk, de ilyeneken még nem gondolkodtunk. S igen sokszor holtfáradtak vagyunk, de egy mosoly, egy vicces jelenet stb. mindenért 8-szorosan kárpótol. De természetesen nem lehet felelőtlenül gyermeket szülni. De olyan sem lesz, hogy most minden tökéletes, s majd most. Aki kifogásokat akar keresni, az nyilván fog is találni. Bátorság! Fiatalon egyébként sokkal bölcsebb gyereket vállalni, mert akkor még rugalmasabb és bátrabb is az ember. (Ez tapasztalat!)
Szerintem egyébként a legnagyobb baj a kapcsolatok meggyengülése. A gyereknevelés nem magányos műfaj! Egy édesanya és egy édesapa kell hozzá. A gyerekeknek, a családnak biztonság kell, hogyan merjen a nő (direkt nevezem most így) gyermeket szülni, ha férfi nem akarja elvenni? S fordítva, hogyan akarjon gyereket egy férfi, ha a nő nem akar hozzá feleségül menni? Egyébként ma érték-e a társadalomban az édesanyaság vagy az édesapaság? Én azt látom, s nyiltan kell fogalmazni, hogy az emberek többsége önző, s nem akar magának "kényelmetlenséget". (még élni akarok, most tudok jól keresni, nem adhatom fel a karrierem stb.) S azt is ki kell mondani, hogy valóban a nők "feladata" a szülés, de a férfiaknak ott kell 110 %-ban mellettük.
Tehát a recept: Felelős házasság (persze igazi Isten előtt köttetett, s nem egy jogi aktus, amely felbontható, + főleg ha már házassági szerződéssel mennek bele a házasságba)
Tudatos, felelős, szeretetteljes gyermekvállalás.
S végül az állam ebben segíthet, de a döntések, jó lépések az édesanyákon és az édesapákon múlnak.
Végszó: Mi azt hisszük, hogy az élet Istentől kapott ajándék! Lehet-e ennél szebb?

És egy másik. Azért másolom be, mert lényeges mindkettő üzenete, ellenben valahogyan a hozzászólók átsiklottak felette.

Van egy barátom. Gyerekkorát brutál terrorban élte le, ő az anyja meg a tesója. Az apja egy igazi szadista állat DE csak otthon. Mindenhol máshol a hónap dolgozója, rendes szomszéd stb.
Jó anyagi körülmények között éltek, nagy ház, két kocsi, nyaralás külföldön. Az, hogy szétverte a seprűnyelet a gyerek hátán az neki normál ügymenet volt.

18 éves korában elmenkült otthonról. Addig senki nem védte meg, sem az anyja, sem a családja, sem az iskola. Hiába kért mindenhol segítséget ő "csak egy gyerek" biztos kitalája...

Ö nem szeretne gyereket. Ha elmondja megértem és el tudom fogadni az érveit. Ebben semmi liberális/nem liberális vagy párt szimpátiát nem kell belevinni.

Tudom, hogy a szögegyszerű 3 mondatos érveket szereted (aminek az üzenete, hogy a liberális az hülye vagy a liberalizmus hibája -pl. kurvák-), de túl kell nézni ezeken, mert elég mély -megérhető- problémák lehetnek amögött aki nem akar gyereket.

Végezetül:

Mint szülőképes korú, férjezett nő ezek a kérdésem: hogy tervezzek 20-30 évre, ha a törvényeket visszamenőleg is és folyamatosan módosítják?
Minek szüljek gyereket egy olyan országba, ahol gyűlöletkampánnyal választást lehet nyerni?
Nem tudom, elég erős vagyok-e hogy megvédjem a gyerekemet a folyamatos agymosástól, hogy meg tudom-e tanítani, hogy ne higgyen, ne bízzon az államban. És nem tudom, hogy jobb lesz-e neki, ha tudja ezeket, vagy akkor jár-e jobban ha beáll a birkák közé és semmiben nem tűnik ki.
Lesz gyerekem, mert magamnak akarok, senki másnak. Csak félek a jövőtől.

Ne hagyd ki, mert csodás érzés anyává válni. Igaz van benne sok nehézség, de sok öröm és boldogság is. Azért az apjára is szükséged lesz a gyerkőccel együtt. Az agymosástól pedig te magad tudod megvédeni, és maga a társadalom, ha felébred végre csipkerózsika álmából.